Játékszabályok Szülőknek 2.rész

A nagy kérdés: Akkor most mennyit?

Az első részben belenéztünk a “digitális tükörbe”, és láttuk, hogy a gyerekeink (és valljuk be, a mi) digitális szokásaink bizony elég mélyen beépültek a mindennapokba. A közel 4 órás átlagos napi képernyőidő (a 8-15 éveseknél) láttán pedig a legtöbb szülőben azonnal felmerül a kérdés: “Rendben, de akkor mennyi az annyi? Mennyit engedhetek neki?”

Anyaként és oktatóként én is folyamatosan ezzel zsonglőrködöm. Ha szigorúan tiltanék, azzal pont azt a kíváncsiságot és tudásvágyat fojtanám el, amit a CodeMonkey Kuckóban egyébként építeni próbálok. Ha pedig teljesen szabadjára engedném… nos, azt hiszem, mindannyian sejtjük, mi lenne a vége.

A jó hír az, hogy a szakértők egyre inkább egyetértenek abban: a kérdés nem csupán az, hogy “mennyit”, hanem sokkal inkább az, hogy “mit, hogyan és mi helyett?”.

Minőség a mennyiség felett: Nem mindegy, mi pörög a képernyőn

Lássuk be, ég és föld a különbség aközött, hogy a gyerekünk passzívan, “unaloműzésből” görgeti a TikTokot napi 80 percen át, vagy mondjuk egy órát azzal tölt, hogy egy kreatív appban saját világot épít, esetleg (és ez a kedvencem) egy majmot tanít meg programozni.

A magyar gyerekek tévézési szokásairól készült 2021-es felmérés is kimutatta, hogy a 4-7 éveseknél a napi 3 órás tévézés jelentős része “felügyelet nélküli rajzfilmnézés”. Ez a passzív fogyasztás. A célunk az, hogy ezt a passzív időt egyre inkább aktív, kreatív vagy közös élménnyé alakítsuk.

A merev perckorlátok helyett (amiket valljuk be, szinte lehetetlen betartani és betartatni), sokkal hatékonyabb, ha a minőségre fókuszálunk.

A “Digitális Házirend”: A mi családunk, a mi szabályaink

A leghatékonyabb módszer, ha nem egyoldalú tiltásokkal operálunk, hanem partnerként vonjuk be a gyerekeinket. Az NMHH “Digitális Szülőség” programja is egy közösen kialakított “digitális házirendet” javasol. Ez egy szerződés a családtagok között, ami mindenkire vonatkozik (igen, ránk is!).

És hogy mi legyen benne? Íme 3 alappillér, amit a kutatások is alátámasztanak, és nálunk is bevált:

1. Képernyőmentes Zónák Kijelölése

Ez talán a legfontosabb. Vannak helyek a lakásban, ahová a kütyük “nem léphetnek be”.

Az étkezőasztal: Amikor eszünk, akkor egymásra figyelünk. A közös étkezés a családi beszélgetések szentélye. Tegyük félre a telefont, és kérdezzük meg, kivel mi történt.
A hálószobák: A kutatások egyértelműen kimutatják, hogy a lefekvés előtti képernyőzés rontja az alvás minőségét. A hálószoba legyen a pihenés és a nyugalom szigete.

2. Képernyőmentes Idősávok

Vannak időszakok, amikor a család “offline” üzemmódba kapcsol. A legkritikusabb a lefekvés előtti egy-két óra. A képernyők kék fénye összezavarja a testünket, és azt üzeni az agynak, hogy “még nappal van”, ami nehezíti az elalvást. Ez az időszak legyen a meseolvasásé, a halk beszélgetéseké, a nap lezárásáé.

3. Tartalmi Irányelvek (A “Mit nézhetsz?” kérdés)

Ez a legnehezebb rész. Itt kell közösen megegyezni arról, hogy milyen alkalmazások, játékok és filmek férnek bele az életkorába és a család értékrendjébe. (Erről a témáról, a korhatár-besorolásokról és a konkrét veszélyekről a következő részben még részletesen beszélünk!)

A titkos fegyver: Ne csak felügyelj, érdeklődj!

És végül a személyes kedvencem. A szabályok csak keretet adnak, de a bizalmat nem pótolják. A cél nem az, hogy digitális rendőrként járkáljunk a gyerek nyomában, hanem hogy a partneri viszonyunk az online térre is kiterjedjen.

Ahelyett, hogy azt kérdeznénk: “Már megint mit nyomkodsz?”, próbáljuk ki ezt:

“Hű, ez érdekesnek tűnik! Mit játszol éppen?”

“Mi volt a legviccesebb, amit ma a TikTokon láttál? Mutasd meg!”

Ez az őszinte érdeklődés csodákra képes. Ablakot nyit a gyerekünk digitális világára, és ami a legfontosabb: bizalmat épít. Ha a gyerek azt érzi, hogy az online élményeit is megoszthatja velünk ítélkezés nélkül, akkor sokkal nagyobb eséllyel fog szólni akkor is, ha valami ijesztővel vagy bántóval találkozik.

És ez a bizalom az, ami a leghatékonyabb védőhálóvá válik majd.

Folytatása következik…

Most, hogy lefektettük a játékszabályokat, és a mennyiségről a minőségre helyeztük a fókuszt, ideje beszélni arról, ami a legtöbb szülőt a legjobban aggasztja.

A sorozat következő, 3. részében a digitális világ sötétebb oldalára merészkedünk: A Láthatatlan Veszélyek – Kiberzaklatás, online ragadozók és káros tartalmak. Pánik helyett tudatossággal és konkrét jelekkel készülünk!

Addig is, ha érdekel, hogyan válhat a képernyőidő valódi szupererővé, ismerd meg a kurzusainkat!