Digitális Tükör Szülőknek. 1. rész

Szia! Zsuzsa vagyok, és szeretnék megosztani veled egy gondolatot…

Kétgyermekes anyukaként és a CodeMonkey Kuckó vezetőjeként az életem a gyerekek és a digitális világ körül forog. Nap mint nap azt látom, mekkora szupererőt adhat a technológia a gyerekek kezébe: a programozás logikát, a kreatív appok alkotóerőt. Én magam is arra bátorítom őket, hogy használják bátran az informatikai eszközöket.

De – és itt jön a nagy DE – egyáltalán nem mindegy, hogyan. Egy ideje már motoszkál bennem, hogy a „mennyi képernyőidő az annyi?” kérdésnél van egy sokkal mélyebb réteg is. Egy olyan téma, ami engem is, és tudom, hogy sok hozzám hasonló szülőt is foglalkoztat. Ezért döntöttem úgy, hogy elindítom ezt a blogsorozatot: hogy a saját aggályaimra is választ találjak, és közösen keressünk megoldásokat, ítélkezés és pánik nélkül. Tarts velem!

A döbbenetes 4 óra: Valóban ennyit mobiloznak a gyerekeink?

Kapaszkodj meg: egy friss, 2023-as magyar kutatás szerint a 8-15 éves gyerekeink egy aktív napon átlagosan 234 percet, azaz közel 4 órát töltenek a képernyők előtt. Mielőtt azonban ösztönösen közbelépnénk, és elvennénk a telefont, álljunk meg egy pillanatra. A helyzet nem fekete-fehér.

A legérdekesebb felismerés az, hogy a digitális eszközök egyfajta tükörré váltak. Egy tükörré, amiben nemcsak a gyerekünk látszik, hanem az egész család digitális szokásrendszere. A vita a képernyőidőről valójában rólunk, szülőkről is szól.

Szavak és szokások: A nappalinkban rejlő ellentmondás

Gyakran a közbeszéd egy „digitális bennszülött” ifjúságról és egy „analóg” felnőtt generációról beszél. A friss adatok azonban mást mutatnak. A magyar internetezők átlagosan napi 4,2 órát töltenek online, a fiatalabbak (Z generáció) pedig 5 órát. Látod? A különbség nem is olyan drámai. A képernyő körüli családi viták forrása nem az, hogy az egyik fél online van, a másik pedig nem. A konfliktus két, egyaránt a digitális világban élő fél között zajlik.

Gyakran észrevétlenül is olyan viselkedésminták miatt kapjuk fel a vizet, amiket mi magunk is napi szinten gyakorlunk. Ismerős a helyzet?

A magyar felnőttek 75%-a ébredés után egy órán belül a telefonjáért nyúl.
A fiatalok ugyanezt teszik, azonnal csekkolják a közösségi média felületeiket. A reggeli „digitális check-in” egy tanult, családi szokás lett.
Egy kutatás szerint a szülők 90,5%-a használja a mobilját a gyereke jelenlétében is.

Ahogy Hermann-Kiss Fanni pszichológus is rámutat: „Nehéz úgy prédikálni a képernyőzésről, ha közben mi nyomkodjuk a telefont és órákat töltünk a gép előtt”. Ez a hitelességi kérdés a digitális nevelés egyik legnagyobb kihívása.

Az első generáció terhe és a hitelesség szuperereje

A helyzetünk történelmileg egyedülálló. Ahogy Steigervald Krisztián generációkutató mondja: „Mi vagyunk az első generáció a történelemben, akik a digitális világban élnek… Nincs arra példánk, hogyan lehet ezt jól csinálni”. Nincsenek bevált receptek, nincsenek nagyszülői minták.

Ez a bizonytalanság könnyen vezethet végletekhez: a teljes tiltáshoz vagy a teljes szabadsághoz. A megoldás azonban valahol középen van, és a kulcs a hitelességünkben rejlik. A szülői tekintély ma már nem a technikai tudáson múlik (sokszor a gyerek jobban ért hozzá, ugye?), hanem a bölcsességen, a kapcsolaton és a példamutatáson.

Akkor vagyunk hitelesek, ha a szabályok ránk is vonatkoznak. Ha a vacsoraasztal „kütyümentes zóna”, akkor az mindenkire érvényes. Ha a lefekvés előtti órában már nincs mobilozás, akkor mi is könyvet veszünk a kezünkbe. Mert a gyerekeink nem azt tanulják meg, amit mondunk nekik, hanem azt, amit látnak tőlünk. A mi viselkedésünk a legerősebb „tudattalan tanterv”.

Ez a felismerés egyszerre ijesztő és felszabadító. Ijesztő, mert felelősséggel jár. Felszabadító, mert a megoldás kulcsa a mi kezünkben van. Nem kell technikai gurunak lennünk, csak tudatos, önmagukra is reflektáló szülőknek.

És hogy hogyan tovább? Most, hogy belenéztünk a tükörbe, a következő részben a leggyakoribb gyakorlati kérdésekkel foglalkozunk.

Folytatása következik…

A sorozat következő, 2. részében a legégetőbb kérdésekre keressük a választ: A Játékszabályok – Mennyi az annyi? Képernyőidő és korhatárok útvesztőjében. Megnézzük, mit mondanak a nemzetközi ajánlások, mi a különbség a passzív és az aktív képernyőidő között, és hogyan alakíthatunk ki egy mindenki számára élhető családi digitális rendszert.

Addig is, ha érdekel, hogyan válhat a képernyőidő valódi szupererővé, ismerd meg a kurzusainkat!